„NÉPNEMZET” – Mit jelent e szó…?

Vajon mit üzen egy átlagember számára az a szó, hogy „népnemzet”? Vajon van-e elképzelése arról, hogy mégis mit jelenthet ez a kifejezés?

Magyarországon legalább 200 éve probléma, hogy nincs feltéve, és így persze nincs is megválaszolva az alábbi kérdés: „Mi volna a népnemzet? Kik tartoznak a népnemzetbe?”.

Ezt a kérdés mind a mai napig senki sem merte feltenni. Pedig ennél fontosabb kérdés gyakorlatilag nem létezik. Mert amint ez hiteles és valós megválaszolásra kerülne, úgy rögvest tisztázódna több tucat, hazánkat régóta nyomasztó, további társadalmi léptékű kérdés is.

S legfőképpen rögvest egyértelművé válnának a népnemzet valós érdekei is, valamint az is, hogy a mai közbeszélők, értelmiségiek, szakemberek, és politikusok közül kik azok, akik ezeket a valós érdekeket képviselik.

A legnagyobb tragédia éppen abból származik, hogy az elmúlt 200 évben az összes szellemi ideológia azt vallotta magáról, hogy ő az egyetlen, aki tudja, mi a népnemzet; ismeri az érdekeit; egyedül ő az, aki harcol értük. A bal oldal, a jobb oldal, a konzervatív, és a progresszív is. Ma pedig főleg a zöld és liberális irányzatok. Nekem sajnos meggyőződésem, hogy mindegyik hazudik, és valójában halvány lila gőze sincs arról, hogy mi az a népnemzet, és népnemzeti érdek.

Nem sokan vannak a történelmünkben, akik valóban a népnemzetet képviselték. Én például Bethlen Gáborról elhiszem. Rákóczi Ferencről elhiszem. Vannak olyanok, akik szerint erre nincs is szükség, mert a népnemzetet nem kell képviselnie senkinek. Én ebben nem hiszek. A népnemzet épp a létminőségéből fakadóan képtelen arra, hogy idegen erők érdekeivel szemben képviseltesse önmagát. Ezt muszáj nagyon tisztán látni, különben rögtönvakvágányra futunk.

Mélyülve ebben a témában, arra eszmélek, hogy tökéletesen helytelen az a kérdés, hogy „Ki a népnemzeti?”. Mert ez nem olyan dolog, hogy ki lehet válogatni a társadalomból, hogy ő népnemzeti, ő viszont már nem az. Ez nem így működik. Ilyen formán kissé helytelen „népnemzet”-ről beszélni, mivel ez nem egy társadalmi osztály, nem is egy csoport, és nem is egy közösség.

Én ma úgy látom, hogy nem „népnemzet” van, hanem helyette létezik egy olyan dimenzió, ahol népnemzetiként tudunk csak tartózkodni. Ez a Népnemzetiség Dimenziója. Ebbe a dimenzióba úgy lehet tartózkodni, illetve akkor lépünk bele, amikor ápoljuk a szeretetközösségeinket, és a minket fenntartó élő természeti környezetet. Amikor egy ember önzetlenül tesz a közösségéért, és óvja a neki otthont adó életteret, akkor ő abban a pillanatban belép a Népnemzetiség Dimenziójába. Ekkor ez az ember népnemzetiként értelmezhető függetlenül mindenféle egyéb identitási paraméterétől. Lehet ő földműves vagy gyártulajdonos, gazdag vagy szegény, művelt vagy műveletlen, többség vagy kisebbség. Teljesen mindegy. Mert maga a cselekedet az, ami népnemzetivé emel! És csakis a tettek pillanataiban!

Minden embert az határozza meg, hogy mivel tölti az idejét: „Az vagy, amivel az időd töltöd!”. Ha Te az év 365 napjának 24 órájában mást sem teszel, mint hogy ápolod a szeretetközösségeid, és az élő természeti környezeted, akkor Te 100%-ban népnemzeti vagy. A mai, 21. századi nyugatias modernitásban, ahol a globális kapitalizmus az úr, és ahol nincs más, mint tőke -és profitérdek, nos, itt persze meglehetősen nehéz lesz 100%-ban népnemzetinek lenni. De azért törekedni mindig lehet, és szerintem kell is! A nagy kérdés ezek után mindenkinek ugyanaz: „Én vajon hány százalékban vagyok népnemzeti?”… Feltéve, ha ez a minőség egyáltalán értéket jelent valaki számára… Mert az is lehet, hogy egyesek szerint ez teljesen lényegtelen téma… Ugyan, ki akarna ma már népnemzetinek lenni…?!

Egy mindenesetre bizonyos: A népnemzet dolga, hogy az Életet élje. A népnemzet számára az Élet az, amivel az idejét tölti.