A japán tanulásának menete

A japán nyelvtanulásról rengeteg, egymásnak ellentmondó hiedelem kering, ezért elsőnek is szeretném eloszlatni a tévképzeteket, másodszor pedig reálisan, valós adatokkal alátámasztani, hogy mire számíthat az, aki japán nyelvtanulásra adja a fejét.

A közhiedelem szerint a japán a legnehezebb nyelvek egyike, melynek megtanulásához nem csupán hosszú évek, hanem különleges tehetség is szükséges. Tény, hogy az általában könnyebbnek tartott nyelvekhez képest (mint például az angol, az olasz, a spanyol, vagy esetleg a német) a japán az jóval nehezebb, de ugyanakkor azt látom, hogy alapvetően nem tartozik a legnehezebben tanulható idegen nyelvek közé. Például az orosz vagy a francia nyelv sokkal nehezebbnek ítéltetik. Valójában mindig az a kérdés, hogy az adott nyelvben mi az, ami nekünk, magyaroknak nehezen tanulható? Mindegy, hogy melyik idegen nyelvet vizsgáljuk: Mindig az a kérdés, hogy a tanulni vágyó személy minden anyanyelvű? Ez esetben nekünk, magyaroknak a japán nyelvtan logikusnak, ismerősnek fog tetszeni, míg egy amerikai számára nagyon idegennek, nehéznek fog tűnni. Nekünk, magyaroknak tehát a japán nyelv sok szempontból könnyű lesz: Egy magyar embernek alapvetően nem okozhat gondot sem a kiejtés, sem a nyelvtani logika, sem a nyelvi struktúra. Ez egyrészt azért is van, mert a japán szintén egy ragozó-toldalékoló nyelv. Másrészt szintén képi gondolkodással működik: Képszerűen fejezi ki magát, és képszerűek maguk az egyes nyelvtani elemek is.

Természetesen vannak olyan tényezői is, amelyek számunkra nagyon nehéznek bizonyulhatnak. Az egyik ilyen például az írásrendszer. A japán nyelv egyszerre három írásrendszerrel dolgozik. Ebből kettő az hangjelölő szótag-írás, ami gyakorlatilag egy ABC-nek felel meg. Ez a két ABC egyenként 46 betűből áll, és amolyan tükörképei egymásnak úgy, mint a mi latin betűink írott és nyomtatott változatai. Logikailag is hasonló módon lehetne elkülöníteni őket a gyakorlati használat során. Először tehát ezeket az ABC-ket kell elsajátítanunk úgy, hogy írni-olvasni legyünk képesek. Csak ezután látunk neki a harmadik fajta írásmód, az úgynevezett „írásjegyek” megtanulásának. Az írásjegyek, más néven „kandzsi”-k már nem hangjelölésre, hanem szó-jelölésre valók. Ez tehát egy fogalomjelölő képírás, ahol egy jel egy konkrét szót jelenít meg. Írásjegyből sok ezret is megtanulhatunk, hiszen végül minden fogalomra jut egy ilyen jel. A hétköznapi élet során azonban elég „csak” kb. 2000-et ismerjünk. Ezeket természetesen szép lassan, a japán tanulással töltött évek alatt, fokozatosan sajátítjuk el. Ha minden nap csupán 3 darab új írásjegyet sajátítunk el, akkor elvileg két esztendő alatt elérhetjük ezt a kétezres mennyiséget. Ez jól példázza azt, hogy a japán nyelv elsajátítása nem különleges képességeken, hanem a rendszeres napi gyakorláson, és a kitartáson múlik. Ezen a ponton fontos kiemelnem azt, hogy a „japános szakma” azon egybehangzó véleménye, miszerint az írásjegyek ismerete nélkül nincs japán nyelvtudás – teljes mértékben igaz!

Zárójelben megjegyzem, hogy a japánok a mai, globalizált világunkban azért használnak latin betűt és arab számot is, főként a nemzetközi piacra való tekintettel. Vessünk egy pillantást az alábbi kis mondatra, és figyeljük meg a különféle írásmódokat:

Fontos, de kevésbé ismert nehézségi tényező az, hogy a japán nyelv kiemelkedően magas szókincscsel dolgozik. A források szerint az angol nyelv esetében körülbelül 3000 szóra van szükség a teljes értékű hétköznapi kommunikációhoz. A japán nyelv esetében ugyanez a szám körülbelül a duplája, vagyis 6000 szó. De nem csak a hatalmas szó-mennyiség nehezíti a tanulást. A legtöbb szónak számtalan szinonimája van, amelyet a különféle szituációktól függően előszeretettel használnak is. Így az egyes különbségek megértése, illetve egy valódi helyzetben lévő helyes alkalmazása, meglehetősen nehéz feladatnak bizonyul. Ugyanakkor a magyar nyelv is hasonlóan színes, választékos, és gazdag; így remélhetőleg mi rokonszenvezünk majd e nyelvi bőséggel.

A lehetséges buktatók:

Az első nagy buktató mindjárt a kezdés előtt felmerül! Vannak, akik hobbiként tanulják, csak azért, hogy megérthessék a kedvenc anime-sorozatukat. Vannak, akik életcélul tűzték ki, hogy elsajátítva a japánt, örökre a szigetországban akarnak élni. Én úgy gondolom, hogy ezek sokat mondó motivációk, de egyik végletet sem lehet örök érvényű célként tekinteni. Valójában mindegy is, hogy mi a kezdeti motivációd: A tanulással eltöltött évek során ez úgyis megváltozik, átalakul valamelyest. A fontos, hogy szeresd a nyelvet, és szívesen beszéld. A többi az úgyis kialakul magától. Jönni fognak azok a lehetőségek, azok az emberi kapcsolatok, amelyek egy pozitív, erős, valódi cél felé kormányozzák figyelmedet. A lényeg tehát, hogy az én tapasztalataim szerint sokkal fontosabb a nyelvtanulásod iránya, valamint az ehhez köthető napi szintű élményeid, mintsem, hogy legyen egy távoli, konkrétnak tűnő célod.

Mindenesetre bármily’ célból is vágj bele a tanulásba, szükséged lesz nyelvkönyvekre, vagy valamiféle segítőre, aki/ami támogatni tud téged az utad során. Egy nyelvet végtelen féle módon lehet tanulni tankönyvtől, tanártól függően. Vannak, akik az írást tanítják elsőnek, vannak, akik a köszönéseket. Vannak, akik nyelvtani szerkezetekkel haladnak előre, míg vannak, akik különféle kommunikációs szituációkon keresztül. Bármelyiket is választod, érdekes szem előtt tartani, hogy mindig értelem szerint tanulj, mindig törekedj arra, hogy valóban értsd is, hogy mit mondasz. Ne elégedj meg a bemagolt kifejezésekkel, és az olyan magyarázatokkal, hogy „ezen nincs mit érteni, csak meg kell jegyezni és kész”. Azért tartom különösen fontosnak azt, hogy mély megértésre tegyél szert, mert később csakis így válhatsz valódi önfejlesztővé, csakis így spórolhatod meg egy magántanár drága költségeit. Különben is: A legértékesebb dolog az idő. Ha lehetőséged van arra, hogy önképző-szintre emelkedve már otthon is fejleszthesd magadat, akkor ez azt jelenti, hogy már nem csupán az iskolai japán órákon, hanem otthon, egyedül is képes vagy előre haladni a nyelvtanulással. Tehát ha önfejlesztő vagy, akkor hatványozottan gyorsabban leszel képes megtanulni japánul mint azok, akik kizárólag a nyelvóráikon képesek fejlődni. Ehhez semmi más nem kell, mint a kezdeti hozzáállás megváltoztatása: Úgy kell belevágni a tanulásba, hogy mihamarabb elérhesd az önfejlesztésre képes szintet. Ne elégedj meg a látványos, de üres dolgokkal: Nem minden arany, ami annak látszik. Viszont ne feledkezz meg arról, hogy mindez csak akkor fog működni, ha valóban nagyon precízen végigtanultad azt a bizonyos kezdeti 1-2 évet, és megingathatatlanul stabil, valódi tudásra tettél szert.

A következő lehetséges buktató az, hogy útközben feladod. Ez általában olyankor fordul elő, amikor a tanuló kezdeti motivációja csupán hamis illúziókra épült, és amikor ezek a rózsaszín lufik egy-egy nagy durranással kipukkantak. Ezért nagyon fontos, hogy találd meg a tanulás értelmét, amely valóban rólad szól. Ez két dolgot is jelent. Egyrészt, muszáj, hogy örömet okozzon a napi tanulás. Életörömből lehet csak elsajátítani egy nyelvet, ezért meg kell találnod a konkrét helyét és módját a tanulásodnak. Úgy kell beosztanod az időd és az energiád, hogy a tanulás hasznos és örömteli legyen napi szinten. Másrészt pedig muszáj, hogy valamilyen szakmai területhez is kapcsold a japán nyelvtanulásod. Lehet, hogy imádsz sütiket sütni, és közben szereted a japán nyelvet? Remek, akkor lehetsz cukrász Japánban, aki különleges magyar süteményeket készít. Bármit elérhetsz, de mindig kösd a japánozást valamilyen szakmaisághoz. Legyél valaminek a szakembere, és kösd össze a japán nyelvvel. Ez az egyik legfontosabb tényezője annak, hogy maguk a japánok komolyan vehessenek téged. Hiszen gondolj bele: Japánul maguk a japánok is tudnak, tehát pusztán azzal, hogy beszéled a nyelvüket, még nem fogsz sikereket elérni. Ha esetleg még nincs szakmád, akkor hagyj időt magadnak, és szép lassan keress valamit, amit szeretsz, és szívesen csinálsz. Legyen az bármilyen egyszerű fizikai munka: kertészkedés, főzés, sütés, bicikliszerelés, szobafestés, fodrászat, vagy bármi. Csak csináld profi szinten, és meg fogod találni az útját, hogy mindezt japános vonatkozásban is érvényesíthesd. Legyél lényeglátó realista!

Ha mindez megvan, akkor alapvetően semmi sem állhat utadba. A nyelv természetesen mindig okozhat nehézségeket, de ezeket már le tudod küzdeni, ha önképző vagy, és megvan a valódi motivációd a tanulásra. Ahogy azt már korábban is tárgyaltuk, nekünk, magyaroknak a képi írásjegyek elsajátítása az egyik legnehezebb feladat. Ez egy olyan pont, amely sok japán-tanulót késztetett már feladásra. Ezért számolnod kell ezzel a lehetséges buktatóval. Az írásjegyekkel egy másik cikkben még nagyon hosszan és részletesen is fogok foglalkozni, de bevezetőként itt is írnék pár gondolatot a tanulásukkal kapcsolatban.

A kínai írásjegyek esetében az első valódi nehézség az a pszichológiai gát, mely azt ordítja a fejünkben, hogy az egész egy nagy marhaság. Hiszen mi a csudának kell ilyen elvetemült módon írniuk a japánoknak? Ez a gát természetesen nem mindenkinél jelentkezik, de tapasztalataim szerint kisebb-nagyobb mértékben minden magyar emberben felmerül. Az elsődleges probléma tehát abban rejlik, ha a tanuló eleve negatívan áll hozzá az írásjegyek megtanulásához. Számtalanszor hallottam, hogy micsoda butaság, milyen felesleges, és milyen bosszantó az, hogy egyáltalán léteznek a világon. El kéne törölni őket – mondja sok diák. A kínai írásjegyekkel kapcsolatosan értsük meg, hogy a japán nyelv már nem működne nélkülük, a szerves részeivé váltak az elmúlt 1500 évben, így sosem lesznek eltörölve. Ez körülbelül olyan, mintha Magyarországon a latin betűk eltörlését követelnénk. Fogadjuk el, hogy az írásjegyek a japán nyelv részei, elválaszthatatlanok tőle. Sosem tanulhatsz meg igazán japánul, ha nem ismered őket. Ezért meg kell próbálni állítani a hozzáállásunkon: Tekintsünk az írásjegyekre úgy, mint egy különleges művészeti irányvonalra, amely egybeforrt a nyelvvel, és színesíti, élénkíti azt. Lehet ez ellen tiltakozni, de a japán akkor is írásjegyekkel fog működni – akár megtanulod a nyelvet, akár nem.

Mire lehet eljutni 1 év japán tanulással?

Saját diákjaim esetében úgy tapasztaltam, hogy 1 év komoly és következetes tanulás alatt el lehet érni a japán alapfokú nyelvvizsga (JLPT, N5) szintjét. Ez akkor is igaz, ha amúgy dolgozó, családos ember vagy. Egy teljes szabadsággal és függetlenséggel rendelkező személy mindössze 6 hónap alatt eljuthat ide. (A JLPT vizsgákról egy külön cikkben írok részletesen.)

Ez azt jelenti, hogy a tanuló képes gyakorlottan használni a szintnek megfelelő nyelvtani sémákat, és velük önállóan mondatokat alkotni akár szóban, akár írásban. Hozzávetőlegesen körülbelül 1000 szavas, stabil szókincsre tehet szert, amellyel már bátran megállja a helyét az olyan hétköznapi kommunikációs szituációkban, mint például az önmagam bemutatása (család, iskola, munka, hobbi, szokások, stb.), a találkozó egyeztetése, az útba-igazítás, a vásárlás, a szívesség-kérés, a tanácsadás, a levélírás, hivatalos ügyintézés, és így tovább. Ez a szint természetesen még nem lesz elegendő arra, hogy japán cégnél dolgozhass, vagy, hogy komolyabb témákban eszmét cserélhess, de egy nagyon jó alapot ad a tovább-építkezésre. És bár a tanulás java ezután kezdődik, mégis annyi sikerélményt és örömöt tud okozni a japán nyelvtudás már ezen szintje is, hogy innentől kezdve már félelmet nem ismerve haladhatunk előre a fejlődés izgalmas útján.